3.DE Konferencia – Kincses Gyula-Surján György: Mit gyógyít az információ?
Surján György és Kincses Gyula az eVITA programot mutatta be, a digitális esélyegyenlőség és az egészség megőrzése, megtartása közötti kapcsolatot vizsgálták.
A rokkantak, fogyatékkal élők támogatása nem egyszerű feladat, de mindezek nemcsak az egyénre, hanem a társadalomra is nagy hatással vannak. Az IT rendszerek fejlesztésének nemcsak pozitív oldalai vannak, és nagyon figyelnünk kell, hogy új törésvonalak mellett ne növekedhessen az esélyegyenlőtlenség. Mindezeknek fontos üzenete van a szakpolitika számára, hiszen csak komplex egészségügyi stratégiára lehet felépíteni a jól működő rendszert. A probléma fókuszában a tudásmenedzsmentet találjuk, mely alapvetően történelmileg három részre osztható. “Guttenberg előtt” a tudás személyes, “Guttenbergtől Neumannig” a tudás egy része könyvekben testesül meg, de az emberi tudás által aktivizálódik, míg “Neumann után” a tudás jelentős része az emberen kívül helyezkedik el, és tudásunktól függetlenül aktivizálódhat. A lokális tudás kihívásként érzékeli a kollektív tudást, de ez visszahatva az egyéni tudásra, tovább lendíti előre a fejlődés szekerét. A kollektív és egyben megosztott tudás felmérhetetlen előnyökkel jár, de csak azok számára, akik el is érik, nyomon követik az informatika, a digitális írástudás fejlődését.
Az összefoglalót Fülöp Henrik, a NJSZT Gyöngyös Városi Szervezetének elnöke, az IOSZIA Felnőttképzési Intézet vezetője készítette
Digitális Esélyegyenlőség cikksorozat
„IOSZIA” Informatikai Oktatás Szolgáltató és Informatika Alkalmazási Gyöngyösi Felnőttképzési Intézmény.
Intézmény akkreditációs lajstromszám: AL-2053
Felnőttképzési intézmény nyilvántartási szám: 10-0069-06








Bejegyzések RSS

Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő program, – melynek elindítója Alföldi István – két konkrétan megvalósult tanfolyamának tanulságait foglalta össze előadásában Piros Márta.
Nyírő András és Siroki László a Wifi-falu program tapasztalatait foglalta össze előadásában.
Karvalics László „Komoly játékok (serious games) a termelésben ,az oktatásban és a digitális esélyegyenlőségért” című előadásában egy másik oldalát mutatta be a számítógépes játékoknak. Ha ezekről hallunk, az első reakcióink nem biztos, hogy pozitívak. De ne felejtsük el, hogy a kép sokkal árnyaltabb. Számtalan olyan “nagyon komoly játék” került piacra, amely segítheti valamely speciális munkakör ellátásának gyakorlását, szimulációját. Az elektronikus játékipar partnereket keres a képzési, egészségügyi, közpolitikai projektek felhasználói között. Sebészeket segítő program éppúgy található, mint pl. a környezetvédelemmel kapcsolatos “játék”, melyben a “tudósok” a rendelkezésükre álló adatok alapján elemeznek és döntenek releváns kérdésekben.