Ismertesse, jellemezze az OSI modell rétegeit!

Az OSI referencia modell (Open Systems Interconnection Reference Model) nem más, mint a nyílt rendszerek összekapcsolásának, referencia modellje. Ez egy olyan rétegekbe szervezett rendszer absztrakt leírása, amely különböző rendszerek egymással való kommunikációját teszi lehetővé.

Az OSI nem szabvány, hanem egy hivatkozási modell, amely nem határoz meg protokollokat, sem interfészeket, csak azt, hogy milyen rétegekre kell osztani egy hálózatot, és melyik rétegnek mi a feladata.

Az OSI modellnek 7 rétege van. A felső három szoftveres, az alsó négy pedig hardveres réteg. Az egyes rétegek csak egymással tudnak kommunikálni.

Az OSI modell rétegei felülről lefelé haladva

7. Alkalmazási réteg (Application Layer):

Ez az OSI modell legfelső rétege, és ez kapcsolódik legszorosabban a felhasználóhoz. Az alkalmazási réteg teszi lehetővé, hogy a felhasználók eltérő számítógépes rendszereken keresztül is tudjanak egymással kommunikálni, adatokat cserélni. A számtalan inkompatibilitásból származó funkciókat a szakemberek egy virtuális hálózati terminál segítségével oldották meg.

6. Megjelenítési réteg (Presentation Layer):

Feladata az eltérő adatábrázolással dolgozó gépek közötti kapcsolat biztosítása. Ez azt jelenti, hogy elvégzi a PC-k által használt ASCII alapú kódrendszer és a nagyobb számítógépek által használt EBCDIC kódrendszer közötti konverziót. E mellett adatvédelmi és adatbiztonsági szempontok miatt rejtjelez, illetve a gyorsabb adatátvitel érdekében adattömörítést is végez.

5. Viszonyréteg (Session Layer): Ez a réteg teszi lehetővé, hogy két számítógép felhasználói kapcsolatot létesítsen egymással. Jellegzetes feladata a kapcsolat felépítése fenntartása és bontása. Ez a réteg felelős a gépek közötti adatcsere hibamentességéért is.

4. Szállítási réteg (Transport Layer): A küldő állomás csomagjai erre a szintre érkeznek meg a címzettnél. A réteg feladata a beérkező csomagok sorrendhelyes összeállítása és továbbítása a viszonyréteg felé. Adás esetén a szállítási réteg darabolja fel a küldeményt a hálózati réteg számára kezelhető nagyságú csomagokra.

3. Hálózati réteg (Network Layer): Feladata a küldő és a címzett közötti optimális útvonal meghatározása, az egyes vonalak terheltségének figyelembevételével. Ez a réteg gondoskodik a megfelelő csomagszerkezetről, valamint a sorrendből kieső csomagok megfelelő újraegyesítéséről, felhasználva a csomagokban található sorszámozást.

2. Adatkapcsolati réteg (Data Link Layer): Feladata a számítógépek közötti hibátlan adatátviteli vonal biztosítása. Az adatokat adatkeretekké (data frame) tördeli, majd továbbítja. További feladata, hogy hálózati hiba észlelése esetén a sérült vagy elveszett csomagokat újraküldje a címzettnek.

1. Fizikai réteg (Phisical Layer): Az adatbitek fizikai közegre való hibátlan kibocsátásáért és a célállomáshoz való megérkezéséért felelős. További feladata az adatátvitel irányának megválasztása.

–>

Ismertesse, jellemezze az OSI modell rétegeit!

Az OSI referencia modell (Open
Systems Interconnection Reference Model)
nem más, mint
a nyílt rendszerek
összekapcsolásának, referencia modellje. Ez
egy olyan rétegekbe szervezett rendszer absztrakt leírása, amely különböző
rendszerek egymással való kommunikációját teszi lehetővé.

Az OSI nem szabvány, hanem egy hivatkozási modell, amely nem határoz meg
protokollokat, sem interfészeket, csak azt, hogy milyen rétegekre kell osztani
egy hálózatot, és melyik rétegnek mi a feladata.

Az OSI modellnek 7 rétege van. A felső három szoftveres, az alsó négy pedig
hardveres réteg. Az egyes rétegek csak egymással tudnak kommunikálni.

Az OSI modell
rétegei felülről lefelé haladva

7. Alkalmazási réteg (Application
Layer):

Ez az OSI modell legfelső
rétege, és ez kapcsolódik legszorosabban a felhasználóhoz. Az alkalmazási réteg
teszi lehetővé, hogy a felhasználók eltérő számítógépes rendszereken
keresztül is tudjanak egymással kommunikálni, adatokat cserélni. A számtalan
inkompatibilitásból származó funkciókat a szakemberek egy virtuális hálózati
terminál segítségével oldották meg.

6. Megjelenítési réteg (Presentation
Layer):

Feladata az eltérő
adatábrázolással dolgozó gépek közötti kapcsolat biztosítása. Ez azt
jelenti, hogy elvégzi a PC-k által használt ASCII alapú kódrendszer és a nagyobb
számítógépek által használt EBCDIC kódrendszer közötti konverziót. E mellett
adatvédelmi és adatbiztonsági szempontok miatt rejtjelez, illetve a gyorsabb
adatátvitel érdekében adattömörítést is végez.

5. Viszonyréteg (Session Layer):
Ez a réteg teszi lehetővé, hogy két számítógép felhasználói kapcsolatot
létesítsen egymással. Jellegzetes feladata a kapcsolat felépítése fenntartása és
bontása. Ez a réteg felelős a gépek közötti adatcsere hibamentességéért is.

4. Szállítási réteg (Transport
Layer): A küldő
állomás csomagjai erre a szintre érkeznek meg a címzettnél. A réteg feladata a
beérkező csomagok sorrendhelyes összeállítása és továbbítása a viszonyréteg
felé. Adás esetén a szállítási réteg darabolja fel a küldeményt a hálózati réteg
számára kezelhető nagyságú csomagokra.

3. Hálózati réteg (Network
Layer): Feladata a
küldő és a címzett közötti optimális útvonal meghatározása, az egyes vonalak
terheltségének figyelembevételével. Ez a réteg gondoskodik a megfelelő
csomagszerkezetről, valamint a sorrendből kieső csomagok megfelelő
újraegyesítéséről, felhasználva a csomagokban található sorszámozást.

2. Adatkapcsolati réteg (Data
Link Layer):
Feladata a számítógépek közötti hibátlan adatátviteli vonal biztosítása. Az
adatokat adatkeretekké (data frame) tördeli, majd továbbítja. További feladata,
hogy hálózati hiba észlelése esetén a sérült vagy elveszett csomagokat
újraküldje a címzettnek.

1. Fizikai réteg (Phisical
Layer): Az
adatbitek fizikai közegre való hibátlan kibocsátásáért és a célállomáshoz való
megérkezéséért felelős. További feladata az adatátvitel irányának megválasztása.

Fülöp Hemrik – segédlet: Ismertesse, jellemezze az OSI modell rétegeit! (tovább…)

Ismertesse az informatikában használt számrendszereket és használatuk okát!

Az emberek általában tízes számrendszerben számolnak, de a számítógép működése alapvetően a kettes számrendszerre épül, mert azzal lehet a legegyszerűbben ábrázolni, hogy az áramkör egy pontján van-e feszültség vagy nincs feszültség.

Azonban a kettes számrendszerbeli számok túl hosszúak, ezért nagyobb számrendszerbeli alapot kellett választani, konkrétan a tizenhatos számrendszert, ritkán a 8-as számrendszert. A tizenhatos számrendszert a számítástechnikában gyakran használják, mivel a PC-k által használt ASCII alapú kódrendszerek így két jeggyel felírhatók. Amennyiben egy érték úgy kezdődik, hogy Hex, vagy H, úgy a mögötte álló számokat tizenhatos számrendszerben kell értenünk.

Kettes (bináris) számrendszer

Alapszám: 2

Számjegyek: 0 és 1.

Nyolc jegy esetén a helyiértékek

2⁷ 2⁶ 2⁵ 2⁴ 2³ 2² 2¹ 2⁰ tízes számrendszerbe átszámítva

128  64  32  16  8  4  2  1

Nézzünk egy példát, amelyben egy bináris számot decimálissá alakítunk át.

A tízes számrendszerbeli egész számot kettes számrendszerbe például az ismételt osztás módszerével alakíthatjuk át. A decimális számokat elosztjuk kettővel, az eredményt a szám alá, a maradékot (ami csak 1 vagy 0 lehet) pedig mellé írjuk. Ez a maradék lesz a legkisebb (2⁰) helyérték. Ezután a hányadost ismét elosztjuk kettővel, és megkapjuk a következő helyértéket, stb. Az osztást addig végezzük, amíg az eredmény 0 nem lesz.

A tízes számrendszerbeli törtszámot kettes számrendszerbe az ismételt szorzás módszerével alakíthatjuk át. A decimális törtszámot megszorozzuk kettővel, az eredményt a szám alá, az eredmény egész részét (ami csak 1 vagy 0 lehet) pedig mellé írjuk. Ez az egész rész lesz a legnagyobb (2^-1) helyértéke a törtnek. Ha a szorzat egynél nagyobb szám lett, akkor egyet levonunk belőle, majd az így kapott számot ismét megszorozzuk kettővel, és megkapjuk a következő helyértéket, stb. A szorzást addig kellene ismételnünk, amíg a szorzat 1 nem lesz. A véges tizedes törtek azonban leggyakrabban végtelen kettedes törtnek felelnek meg. Minél többször ismételjük meg a szorzást az eredmény annál pontosabb lesz.

Például:

Vizsgáljuk meg, hogy milyen pontosan közelítettük meg a tízes számrendszerbeli tört értékét:

Nyolcas (oktális) számrendszer

Alapszám: 8
Számjegyek: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7.

Egy 10-es számrendszerbeli szám oktálissá alakításához először át kell váltanunk a decimális számot kettes számrendszerbe, majd az így kapott számot balról-jobbra haladva hármassával tagoljuk, és a bináris számhármasoknak megfelelő decimális szám adja az eredetileg felírt decimális szám oktális megfelelőjét.

Például:

173₁₀ = 10 101 101₂ = 255₈

Látható, hogy a bináris – oktális átalakításhoz csak az oktális számjegyek bináris megfelelőjét kell ismernünk. A nyolcas számrendszerbeli szám átalakítása kettes számrendszerbe pedig úgy történik, hogy az oktális számjegyeket átalakítjuk binárissá, és egymás után leírjuk.

Például:

Tizenhatos (hexadecimális) számrendszer

A tizenhatos, más néven hexadecimális számrendszernél 16-féle számjegyet kell megkülönböztetni, s mi csak tizet ismerünk. A hiányzó hatot az angol ABC első hat karakterével pótoljuk.

Alapszám: 16
Számjegyek:0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, A, B, C, D, E, F.

A bináris – hexadecimális átalakításához ismernünk kell a hexadecimális számjegyek bináris megfelelőjét. A tizenhatos számrendszerbeli szám átalakítása kettes számrendszerbe úgy történik, hogy a hexadecimális számjegyekkel átalakítjuk binárissá, és egymás után leírjuk. A bináris – hexadecimális átalakításnál pedig a kettes számrendszerbeli számot négyes csoportokra bontjuk a kettedes vesszőtől jobbra, majd balra indulva, és a bitcsoportokhoz a megfelelő sorrendben odaírjuk a hexadecimális megfelelőjét.
Fülöp Henrik -  “segédlet” Ismertesse az informatikában használt számrendszereket és használatuk okát! (tovább…)